Na még hoztam pár cikket is :D Hihetetlen mennyien dicsérik :D

 Tizenkilenc induló közül tíz ország jutott tovább a 43 résztvevővel zajló düsseldorfi Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntőjébe - köztük Magyarország. Wolf Kati ötödikként áll színpadra, a sajtótájékoztatón maga húzhatta ki a sorszámát egy üveggömből.

Wolf Kati What About My Dreams című dalával szombaton a döntőben versenyezhet az elődöntők 10-10 legjobbja és az öt nagy, vagyis Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország és Franciaország között. Az első elődöntőt követő sajtótájékoztatón kiderült a továbbjutók rajtsorrendje is. A tíz előadó maga húzta ki egy üveggömből a rajtszámát tartalmazó golyót: Wolf Katié az ötös számot rejtette, így a népszerű előadó a mezőny elején léphet majd színpadra.

Magyarorszag mellett továbbjutott Szerbia, Litvánia, Görögország, Azerbajdzsán, Grúzia, Svájc, Finnország, Oroszország, valamint Izland, de a döntőben mind a 43 résztvevő, vagyis a kiesett országok is szavazhatnak. A végső eredményt ötven százalékban a helyi öttagú szakmai zsűrik, ötven százalékban a nézők szavazata adja.

A Magyar Televízió élőben adja a második elődöntőt is csütörtökön, ahol kiderül, kik lesznek Kati ellenfelei a döntőben.

Kati az elődöntőt követő, több száz újságíró jelenlétében tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva elmondta: lenyűgöző volt a nézőtér felől érkező hangorkán, és még mindig úgy érzi, mintha álmodna. A rá szavazó rajongóktól pedig azt kérte nevetve: tegyék ezt meg újra szombaton is.

A döntő napján, szombaton 20.25-től először Novodomszky Évát kapcsolja az MTV a budapesti stúdióban, a félórás felvezető műsor után Gundel Takács Gáboré a szó, aki a düsseldorfi arénából közvetíti a 25 ország részvételével zajló döntőt.

KATT a bővebbenre ehez-> Interjú Katival a versenyről + Wolf Kati döntőbe jutása utáni kép :)

Az énekesnő bejutott az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe. Íme az MR2-Petőfi Rádió interjúja Wolf Katival.

Óriási az a stadion. Bár van színpad-tapasztalatod, de azért rádtört a félelem, amikor elkezdted a dalod?
Hogyne, amint fölmentem a színpadra, közvetlenül előtte. Azért ez egy óriási aréna, mondjuk miután az X-Faktor befejeződött nekünk volt a Budapest Sportarénában két koncertünk, úgyhogy valami ilyen jellegű élményem már volt. De hát ez több mint kétszer akkora, egy futball stadion tulajdonképpen. Őrületes fényekkel és színpadtechnikával, de én azért izgultam sokkal jobban, mint az eddigi fellépéseim során, mert eddig csak magamért énekeltem, ha jó volt, akkor örültem neki, ha nem akkor meg na bumm, én buktam egy kicsit a saját szememben. De most annyian bíztak abban, hogy még tovább megyünk, hogy emiatt nagyon izgultam, de azt gondolom, hogy a többiek vállán is azért sok volt. 

Amikor ott ültetek és vártátok, hogy lesz-e továbbjutás, te mit gondoltál, sikerülni fog?
Fogalmam nem volt. Ugye az ember elénekli saját dalát, nincsen reális képe, hogy ez valóban milyen volt, illetve az Arénában teljesen más a hangulat. Nem tudtam, hogy ez milyen volt a televízióban, tehát otthon egy 40 cm-es képernyőn hogy hat ez a dal, de ott nagyon szerették a dalunkat és nagyon nagy ováció fogadta, úgyhogy mi nagyon bíztunk benne, de ez egy kicsit ilyen önkívületi állapot, amikor ott ül az ember és várja, hogy most továbbengedik vagy nem. Úgyhogy nem nagyon tudtam megjósolni előre, hogy mi lesz.

A riválisok közül kit vagy kiket tartasz a legjobbnak?
Nekem itt legjobban a görög produkció tetszett, szerintem fantasztikusan énekelt ez a fiú, meg nagyon-nagyon magabiztos volt, illetve az orosz fiú is itt nagyon jó volt, de ugye nem tudom, hogy a televízióban hogyan hatottak ezek a produkciók. Az azerbajdzsáni páros is mindig nagyon jól szerepel meg nagyon szimpatikusak. Rengeteg aspektusa van egy ilyen fellépésnek. Tehát nem csak az ének, hanem a látvány, a kameraállások, a show, a tánc, hogy mennyire őszinte az az előadó, és az hogy a tv-n keresztül mi az amit érez a néző.

Az Eurovíziós Dalfesztivál marketingjéhez hozzátartozik, hogy nagy a mosoly és a béke a különböző nemzetiségű fellépők között. Mintha azt sugároznák felénk, hogy itt tényleg mindenki nagyon jó barát, testvér, hogy igazából nincs rivalizálás… De őszintén, te tényleg nem érzel a versenyzők között ilyesmit? 
Valóban. Ez tényleg így van. Az első pillanattól kezdve az a fő mondanivalója az Eurovíziós Dalfesztiválnak, hogy igenis, itt ne számítson, hogy ki kivel van jóban, ki melyik nemzetet szereti. És erre nekem egy nagyon szép példa, hogy voltunk a törökök estjén, ez volt az első parti, amire meghívást kaptunk és a törökök mindig kiemelték a görögöket, és ugye tudjuk, hogy török, görög egy kicsit fúj egymásra amúgy, de dacára ennek pont ellensúlyozására mindig kiemelték, hogy milyen jó a görög produkció. Tehát ez valóban erről szól itt, valamint ebben az elődöntőben résztvevő országok fellépői gyakran találkoztunk egymással, mert sokat próbáltunk együtt. Tényleg mindenki szívből gratulál és szorít a másiknak, én is akikről azt gondoltam, hogy nagyon jók, mindig mondtam nekik, hogy tök jók vagytok a színpadon és hajrá, és tényleg ilyen hangulata van az egésznek. Ez fontos, mert a zene valóban össze tud kötni.

Hogy bírod a strapát? Mert azért még a megpróbáltatások, illetve hát az egésznek majdhogynem az elején járunk. 
Én máshogy érzem, nekem az elődöntő egy vízválasztó volt. Hiszen iszonyú nagy várakozások előzték meg a dalt és nekem ez élet-halál kérdése volt, hogy itt jól szerepeljünk. Úgyhogy most nagyon sokat lazultam. A tegnapi feszültségből gyakorlatilag majdnem minden kiment. Úgyhogy nagyon remélem, hogy a következő színpadra lépésnél már csak egy normális drukk lesz belőle bennem, nem pedig egy ilyen őrületes nyomás.

A szombati döntőben mindenki képre, fényre, takkra ugyanazt a produkciót nyújtja majd?
Tulajdonképpen igen, nyilván apró változtatásokat lehet csinálni, de ennek az Eurovíziós Dalfesztivál szabálya szerint, ugyanez a dal, ugyanez a ruha, ugyanez az előadásmód, ugyanezek az emberek, tehát a nagyja az ugyanez.